(Illusztráció a főhősnőről. Én készítettem.)
Megperzselt lobogók
Saji idegesen járkált fel-alá. Nehéz napok elé néz, s a hír, miszerint Relénia nem tud segíteni, még inkább dühítette. Egyre csak zakatoltak a gondolatai, ötletek suhantak tova, sóhajok, morgások, szisszenések hagyták el ajkát.
Váratlanul felnyílt a sátor ajtaja. Saji nem várt vendéget, s a vérében lévő harci ösztön azonnali védekezésre szólította. Jobb kezében tűzgömb jelent meg, bevilágította az egész sátrat. Rekedt, mélyen zengő hangján reccsent a betolakodóra:
-Ki vagy és mit akarsz?
-Elnézést, úrnőm, híreket hozok az északi hegyen túlról. – a fényben már felismerte hű szolgáját.
-Mondd hát, Raav. – s egy mozdulattal meggyújtotta a fáklyákat.
A sátor feldúlt volt. Gazdája az utóbbi időben csak tombolni, vagy taktikát építgetni
jött be ide. Kikapcsolódásra, pihenésre nem volt ideje.
-Enroth seregei elfoglalták az északi tartományok nagy részét. Eddig barlangrendszerekben bújkáló népével most atyád birodalmát pusztítják.
-A mágusok? – Sajit ez érdekelte leginkább.
-A torony bölcseit biztonságban eljuttattuk a szövetséges elfek várába, s aranysárkányok vigyázzák életüket, s tudásukat. A fiatalabb, de kiváló képzésű varázslók még mindig tartják váraikat, s a segítségünket várják.
Saji megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta a hallottakat. A varázslók elvesztése súlyos csapás lett volna a haderőt nézve. Igaz, népe igazán erős, ő maga pedig a tűz és a föld irányítója, Enroth erejének azonban sorra behódolnak a tartományok, s az vagy kiírtja őket, nehogy Saji szövetségébe lépjenek, vagy begyúrja a hordákat saját seregébe.
-Üzend meg a Hóföld népének, már csupán hat napi járásra vagyunk, és segítünk. Seregeink egyre csak duzzadnak, s kitartásuknak hála, biztos a győzelem.
-Na de... Ez így nem...
-Tudom, hogy nem igaz! – csattant fel a hadvezér. – De tartanunk kell bennük a reményt. Ne futárt küldj, kérd a tündérsárkányok segítségét.
-Azokat a háromujjnyi törpikéket küldjem?!
-Azoknak a törpikéknek nagyobb a varázstudásuk, mint a Hónép összesmágusának együttvéve! Indulj! Teljesítsd a parancsot!
Öt nap telt el az üzenet küldése óta. Saji és serege már látta a mágusok várát, s az
előtte elterülő mezőt. Holnap ott fognak összecsapni. Holnap ott veszik el rengeteg élet, s csak remélni lehet, hogy nem hiába.
Idevezető útjukon négyszer ütköztek ellenséges felderítő-csapatokba, s ugyan minden átjutottak, a minotauruszok, s a hárpiák még sok gondot okoznak majd. Többjüknek még most is fel-felszakad az íjászaik okozta seb. Saji épp esélyeiket latolgatta, mikor Raav lépett a sátorba.
-Úrnőm, szükségünk lenne bíztató szavaidra.
A hadvezér bólintott, kilépett sátrából, s egy varázslattal dombot emelt maga alá, hogy minden harcosa láthassa határozott, büszke tekintetét.
-Véreim! Mind tudjuk, mi vár ránk holnap. Mind tudjuk, hogy nem lesz könnyű, és mind tudjuk, mi a tét, s mi volt az eddigi ár. Szeretteiteket lemészárolták, földjeiteket felégették, keserűségetek egyre csak gyűlt. De most itt a leszámolás ideje! Enroth megfizet tetteiért! Sakál buzogányok fognak troglodita lándzsának feszülni, gyíkembereink íjidege medúzák nyílvesszeit ellensúlyozza majd, vízigyíkok mérgező tüskéje feketesárkányok húsát tépi, baziliszkuszaink darabokra szaggatják a hárpiák összes osztagát, tauruszok százai égetik szét a mantikórák mérgező skorpió-testét, s a démon szemek még azelőtt összeesnek szitakötőink bénító harapásaitól, hogy a hidrák öt fejükkel csapást mérnének az első minotauruszokra, kiknek acél fejszéi társaik vérébe hull majd, s nem a miénkbe! Nem adjuk fel! Nem menekülünk, nem tűrünk, és nem kegyelmezünk! Utolsó pillanatukban a mi fegyvereinket látják majd, s a tűz és a föld is minket segít! Faluink, városaink békében élnek majd, s mi tudni fogjuk, minek köszönhetik! Nem állunk meg, nem fordulunk meg, míg meg nem perzseljük az összes ellenséges lobogót! Harcba, ingovány népe!
A hadvezér gigantikus lángcsóvát küldött az égre, s a hadsereg éljenzésben tört ki. Csatakiáltások, tauruszok fújtatása, vad lárma kavargott a szélben. És Saji tudta, hogy Enroth mostmár fél... Fél, és retteg, mert ez a nép egy emberként fogja a földbe tiporni.
Épp itt tartottam, mikor a húgom lépett a szobámba.
-Mit csinálsz? – kérdezte chipset majszolva.
-Dolgozok.
-És min?
-Egy stratégiai játék folytatásához kell történetet írnom. A főnököm két hetet adott, de azt hiszem, három napon belül is készen lesz.
S mosolyogva gondoltam vissza előző életeim legdicsőbbikére, mikor ott álltam enroth előtt, s büszkén vetettem őt a hidrák közé.
- Vége -
Amaru-chan, 2009.
Készült a Heroes of Might and Magic III© PC játék alapján.
