Iskolapadban ülve, mint
szorongó űrhajós kering,
piciny lelkem, s minden gondom,
többségüket fel sem fogom.
Veszekednek, rínak, az ám
a szép szó, ha kimondják: hazám!
s nevetek rajtuk, hisz csak
gyerekesen marakodnak,
s nem fogják fel, mi a helyzet,
de engem éget,
hisz tényleg
érzem:
az a helyzet,
nincs helyzet.
2009. március 11., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése