Harcos szíve dobog a nőben

Kiálts! A tábor ébredjen!
A torkodból jöjjön, mélyebben!
Az életedért küzdesz, ostoba!
Egy kés mindened? Hiába!

A hegyről támad a vad irokéz,
Föl pajzs, tegez, lándzsa, kés!
Ugrik a harcos, döf, fordul és vége,
Az ellenfél holtan hull elébe.

Rohannál, hogy te is harcolj,
Ne tedd, tested ne marcangold!
Neked férfi küzdőfél túl nagy,
Nem érsz semmit, csak egy nő vagy!

Hagyd a csatát a férfiakra!
Ne gondolj semmi másra,
Csak arra, hogy néped győzzön,
Az irokéz gerince törjön!

Buzdítsd a harcost, még, még!
Nézd, a tábor fele már ég!
Rohanj, oltsd már el a tüzet!
Ezzel védd a tábort, a népet!

Ellenség jön? Sikíts! Szúrj!
Nem számít, csak a vízért túrj!
Ég a tipi, mozogj már, te lomha!
Nem vagy jó semmire, te marha!

Mire a tűz meghal, látod már:
A szellemekhez elszállt imád.
Győzött a hős lakota tábor,
Fuss, hozz vizet a forrástól.

A veszteség csekély, két súlyos seb,
Halott nincsen, tán csak a te szíved.
Csak nézed, amint a férfi a hős,
A nő pedig csendben épít, mos és főz…