Egy modern mítosz

- Hogyan alakult a Föld? – kérdezed, s én csak mosolygok – Édesanya szerint Isten alkotta, de nekem ez nem tetszik.
- És miért nem?
- Egyetlen emberi lény ilyet alkosson? – teszed fel a költői kérdést, s körbemutatsz az erdőben.
- Én sem hiszek ebben.
- Akkor miben hiszel, Emese? – szemedben kíváncsi fény csillan.
- Van még időd megtudni, mi, miért és hogyan történik.
- Kérlek, mesélj! – s áhítattal teli tekinteted rám szegeződik.
- Rendben. Figyelj, Anna! Réges-régen, mikor az ősrobbanás létrehozta az univerzumokat és bolygókat, a planéták öntudatra ébredtek. Lelkük szárnyra kapott, s a víz bolygójára, a Földre jöttek.
- A víz bolygója?
- Igen. Az ősrobbanás után a Föld egyetlen lebegő vízgolyó volt. A bolygók angyalai itt egyesültek.
- Miért? Miért hagyták el a saját otthonukat?
- Mert a Földnek nem volt lelke.
- Tehát a bolygók lelkei egy-egy angyal?
- Igen. Mivel az otthonuk energiájából nyerik erejüket, a saját területükön nem alkalmazhatják. Az egyetlen bolygó, ahol mind a nyolc angyal egyszerre teremthetett, a Föld volt. Sajnos ma már csak heten vannak.
- Hogyhogy?
- Plútó lelke, Corina meghalt.
- Mi történt?
- A Plútó kezdett hanyatlani, s Corina ezt nem bírta nézni. Minden erejével segített otthonán, de ahogy már mondtam, ezt nem lett volna szabad, hiszen az ősangyaloknak ez halált jelent. Corina feláldozta magát a bolygójáért.
- De… Istent mondják a teremtőnek. Akkor ez nem igaz?
- Akit az elvakult emberek Istennek neveznek, valójában maga a Gonosz. A Hold lelkét képviseli.
- Ezért a Holdé a sötét éjszaka, ugye?
- Így van. Mikor az angyalok eljöttek a Földre, először az Élet alapkövét fektették le: megalkották a megfelelő környezetet. A csillagok, s a Nap is örömmel nézték, ahogy egy planétára beköltözik az élet. Ám a Gonosz sosem pihen. A Hold szülöttének, Amarunak nem tetszett a teremtők csodálatosnak ígérkező világa. Megalkotta saját angyalait, a fúriákat.
- Háborúba kezdtek? – kérdezed izgatottan.
- Majdnem. Hosszas harcok kezdődtek, s mivel Amaru fúriaserege túlerőben volt, az ősangyalok nem tudták megakadályozni, hogy a Gonosz jéggel fedje be a bolygót.
- A jégkorszak! – vonod le a következtetést – A mostani katasztrófák okozója is Amaru?
- Igen. Sajnos nem lehet elpusztítani.
- Akkor hogyan létezik a Föld még mindig? Gondolom a dinoszauruszokat is ő irtotta ki, miért nem teszi ugyanezt az emberekkel? – gondolkodsz elmélyülten.
- Korodhoz képest nagyon okos vagy, Anna. Mikor a jégkorszak tönkretette a Földet, a teremtők a legbölcsebb angyalhoz, a Nap-lelkéhez fordultak. Ő készséggel segített a tiszta szívű angyaloknak. Felolvasztotta a jégtakarót, s azt tanácsolta nekik, teremtsenek magukhoz hasonló lényeket, akik képesek valamennyire megvédeni magukat.
- Az emberiség! – csillan fel okos szemed.
- Ahogy mondod. Az ősangyalok még mindig léteznek - Corina kivételével – s, ha Amaru lecsap, segítenek az embereknek, de egyedül nem tudnák megvédeni a világukat.
- Mondd, az angyalok ugyanolyanok?
- Az arcuk és a szárnyuk színe különböző. Mindegyikük tollszíne utal a bolygójukra. Mars lelke, Reginil vörös szárnyú, Merkúr angyala, Selia, kék szárnyat kapott és így tovább.
- És Amaru?
- Ő ezüst szárnyú.
- És a Nap?
- Ő arany színben pompázik. Őt nevezhetnénk az angyalok orákulumának is.
- Értem, és köszönöm, hogy ezt elmesélted. – mosolyogsz, s az égre nézel. – Mondd, Emese… Emese? Emese! Hova tűntél? – kérdezed, de a helyemen csak egy arany toll maradt…

Vége